Az óra
 

Fáradón, de perceg még az óra
Spirálgerincű szerkezet rugóra
Hányja, mint kardélre múló perceink
Tán hűlt helyünk lesz holnap virradóra

Régi csókok ízén serkenő hiányok
Hazudnak álmokat: lám az álnok álmok
Szégyenszemre álmoknak maradtak
És lányoknak a majdnem-királylányok
 
Hol volt ábrándok, hol nem volt mesék!
Úgy foszlottak a légben szanaszét
Mint negédes szókkal lépvesszőre szőtt
Fülbemászó csalfa érdekbeszéd

Esélyeink csendben elperegtek
Jövendő napjaink múlt napokká lettek
Tettük dolgunkat mint mindenki más
De légyszarnyit is értek-e a tettek?

És elviselni mondd, bírod-e még
Hogy hamis lett a hang és fakó a kép
Hogy szabad szándékból szolgává fajultál
S így kezed közül elszökött a lét?
 
Van-e még hely, ha menekülnél?
Fiúban, lányban is megmerülnél
Mámorért cserébe lelked adnád
Ördöggel inni is leülnél

Meghalt a szépség - íme kortalan
Hited megingott - lám bizonytalan
Tálentumaid szálig tékozolva
Férfierőd is holnap odavan

Értelme volt-e? Mutasd meg Uram!
Mert húzom tovább ha bármi célja van
E szűnni képtelen súlyos rabigát
Az én szememben már haszontalan

Hűlt helyünk lesz holnap virradóra
Fogaskerékre jár meg spirálrugóra
A létet zabáló szörnyű szerkezet
A pillanat, az év, a nap, az óra...