Az ellopott gyermek


(W.B. Yeats: The Stolen Child)

 

Ott ahol a zord oromnak már a lába vízbe ér
Szellő játszik zöld szigettel, kócsag rebben hófehér
Szárnya verdes arra kélnek
Álmos pockok, tavi népek
Bűvös puttonyt rejt fa odva
Áfonyával megrakodva
Piros ízzel, fénylő kékkel
Erdők lopott gyümölcsével
Gyermekember hív a tenger, hív a hullám, hív a tó
Tedd kicsiny kezed kezembe, vad vizekre induló
Tündér-léted szép ígéret, boldogabb lesz bizton ottan
E világnak bánatától gyönge vállad összeroppan

Ott ahol a Holdnak fénye fakó szürke partra fut
Tajték táncol a fövennyel, önvilágán túlra jut
Oly mély az éj, talpon vagyunk
Eszterláncokba fordulunk
Szökellünk csillagpor nyomán
Játékunk önfeledt, vidám
A világnak csak gondja van
Lásd, álmodása nyugtalan
Gyermekember hív a tenger, hív a hullám, hív a tó
Tedd kicsiny kezed kezembe, vad vizekre induló
Tündér-léted szép ígéret, boldogabb lesz bizton ottan
E világnak bánatától gyönge vállad összeroppan

Ott ahol a hegynek árja vízesésben összeolvad
Csillagfürdető habokról zúgó örvények dalolnak
Szendergő pisztrángot keress
Suttogd el álmát: félre, hess!
Kicsi páfrány, takard arcom
Puha szőnyegedben alszom
Pajzsika könnyét te nyeld el
Hogyha hullik, ifjú csermely!
Gyermekember hív a tenger, hív a hullám, hív a tó
Tedd kicsiny kezed kezembe, vad vizekre induló
Tündér-léted szép ígéret, boldogabb lesz bizton ottan
E világnak bánatától gyönge vállad összeroppan

Elindul nagy gondolással, ünnepélyes indulással
Könnybe lábadt csillagszemmel az elhívott gyermekember
Visszaréved otthonára
Tehénke puha orrára
A pázsitos hegyoldalra
Emlékezve bölcsődalra
Kamrára, csűrre, padlásra
Konyhán egér-kaparásra
Miénk már a gyermekember: hullám nyelte, rejti tó
Tedd kicsiny kezed kezembe, vad vizekre induló
Tündér-léted szép ígéret, boldogabb lesz bizton ottan
E világnak bánatától gyönge vállad összeroppan