Neuro

 

Létemet immár nem farakások
szorítják, nyomják, determinálják.
Kétes diagnózisok közé ékelődött.
Bíborban duzzadó vénáim falát
és szivárvány-játszó izmok rostjait
különféle tűk kétnaponta járják.
Ébrenlétem álom, rémálmom fikció,
az öreglyukból likvorkönny hull alá,
bénultan bámulja a látóideg,
hogy zárt gerincűröm porckorong pecsétjét
miként gyalázza meg a lumbálpunkció.

Egy ingerület cikkanva megáll.
Az útjában velőshüvely-hegek.
Tovaterjedni nincsen hova már,
elhalófélben visszainteget.