Helka és Kelén


I. Horka hangja

Hol volt hol nem volt, túl óperencián
Egy várkastély állott a Tihany-hegy fokán
Ősz szakállú herceg, a vén Rohan lakta
Ki esztendők óta nem nézett a napra.
Miért is nézett volna, hiszen vak volt szegény
Semmit sem láthatott a tó kristály egén
És bár kamarája kincsekkel volt teli
A nagy fényességből mi sem jutott neki

Két leánygyermeke lakta még a várat
Hítták őket pedig Helkának, s Horkának
Mind a két teremtés tündöklően szép volt
Halványlott mellettük a ragyogó égbolt
Báj és jóság honolt Helkának szívében
Kevélység és harag Horka kebelében
Minden gonoszságát, mi a lelkét dúlta
Csúf csikorgó hangja rögvest elárulta

Messzi földre hírlett Rohan gazdagsága
Főurak, lovagok jöttek udvarába
Hogy megszerezhessék az áhított kincset
Egymás kezébe adták a kilincset
És mivel a vagyont itt leánnyal mérik
Az egyik szépséget feleségül kérik
Ám Helka nem gondolt a kérők hadával
Csak a világtalan ősz édesapjával

Annál inkább Horka, ki Rohan vagyonát
Megszerezni vágyta egy házasságon át
De kalandor s lovag egyként visszafordul
Amint a lány hangja éleset csikordul
Egy ajtóval odébb, ott van még a másik
E rikácsolástól a fülem kivásik!
Ahogy mindahányan Helka elé tértek
Horkának szívében lobot vet a méreg

Drága édesapám, rontás ül felettem
Helka szépségének áldozata lettem
Csúf hangom gyilkosom, rajtam ülő átok
Kettejük miatt ím, kérőt nem találok
Hirdettesd ki kérlek kérésem mielébb
Hetedhét határon hallhassa meg a nép
Ha akad ki számba szép szelíd hangot ád
Nyerje el kezemet s véle fél koronád

Megesett a herceg jó szíve a lányon
Ki is doboltatta országon-világon
Hogy azé a vagyon és azé lesz Horka
Ki a szörnyű átkot torkáról feloldja
Javasok, kuruzslók jöttek seregestől
Vén füvesemberek a mesés keletről
Kencével főzettel banyák és mágusok
Ám Horka bajára írt egyik sem tudott

Sok felsült kalandor eloldalog sorra
Véget érni látszik a különös torna
A gonosz Horka is búnak adja fejét
Ekkor jelentik meg Thuz hercegnek nevét
Daliás kincsvadász, magabiztos, hetyke
Természete esik Horkáéval egybe
Nem ismer akadályt hogyha vagyon a tét
Kerüljön bármibe, elnyeri a kezét

Boszorkányság, varázs, képzett énekmester
Nincsen oly praktika, mit próbálni restell
De hiába, terve nem sikerül mégse
Horkának torkában ott fészkel a vércse
A földnek erői itt nem segítenek
Alföldi kincsvadász, idézz hát szellemet
A tó tükrét éppen telihold ragyogja
Parti szél borzolja, színezüstbe vonja

Az éj csodájából a herceg mit se lát
Széttárja karjait, az égre úgy kiált
Legyen bár az ördög, vagy maga az isten
Mit számít énnekem, de végre segítsen!
Csend fekszik a tájon, csak a nádas zenél
Kései pásztorkürt hangját hozza a szél
Sejtelmes nagy párák ülik meg a tavat
Kibomlék belőlük egy furcsa lányalak

Hófehér kezében aranyló buzogány
Balaton tündére, Sió volt az a lány
Thuznak szíve akkor gyönyörtől reszketett
Majd marokra fogta a roppant rettenet
Mert Sió fejéről, amin rút átok ül
Számolatlan ocsmány, csúf kígyó tekerül
Alabástrom bőre alig látszék elő
Thuznak csontjaiban megremeg a velő

Ne rémüldözz herceg, szépségem töretlen
Csak épp régi átok nehezül felettem
Ámde ha szándékod Horka iránt tiszta
Aranyfürtjeimet az hozhatja vissza
Mert én vagyok, ki tudja az írt a bajára
Mindössze egyetlen ígéret az ára
Arany gödölyéről egy tincset hozz nekem
Helka gidájáról - a zálog az legyen

Úgy lesz tündér, úgy lesz! Vagy haljak száz halált
Esküszik a herceg - csak Horkának baját
Mint felhőt felőlünk, űzd Sió messzire
És bizton számíthatsz gödölye szőrire
Vigyázz herceg, vigyázz! Halni elég egyszer
Bosszúm utolér majd, attól nem menekszel
Bárhová rejtezz is, ha nem állod szavad
Késő lesz a bánat, most gondold meg magad

Sió vakon vágyta vissza aranyhaját
Így Thuz könyörgésére végül kötélnek állt
Várkastély tövében, lenn a sziklák alatt
Vén fáktól ölelve ott egy remetelak
Sírhant van előtte, virágok borítják
Gyűrű ékesíti a remete ujját
Hét álló napra kell megszerezned tőle
Arra van szükséged, a szép sárga kőre

Köves gyűrű lészen Horkának orvosa
Nyelve alatt tartsa hét nap hét éjszaka
S ha majd a hetedik éjre hanal hasad
Mátkádnak ajakán friss madárdal fakad
Ezüst csengettyűként csilingel a hangja
Szirén énekének véli, aki hallja
Siess utadra Thuz, az ég legyen veled
És ígéretedet mit tettél ne feledd!

A lovag ámultan rebeg köszönetet
De ím, senki sincs már a víztükör felett
Újra csak a hold ezüst fénye látszik
Hullám-csillámokon némi pára játszik
Balaton tündére a habokba merült
A partra láthatatlan néma csend terült
A visszhangot csupán csak a herceg hallja
Ígéretet tettél, emlékezzél arra!

Az elbeszélő költemény teljes terjedelmében ingyenesen letölthető innét