Platán-öregapám

 

Mint hámló kéreg alól halványsárga márvány
Tűnt elém a messzi múlt ködéből
A régholt szikár zörgő öregember
A füredi platánsoron járván

Gyermek-kezemet vén kezébe vette
Száraz volt és göcsörtös, mint a fák
Óvatos léptekkel lépteim vezette
Én úgy követtem őt, a nagypapát

Eljött a nyár és eljöttünk megint
A Bakonyon túlról, ahol a nagy Kamor
Ha úgy tartja kedve, csak egyet legyint
Vad viharokat küld, vén fákat tarol

A kútház alatt pár fürdőző vacog
Rőt ágak hullanak, embervastagok
A szörnyű időt százszor elmesélted
S én századszorra is élveztem mesédet

Utunk minden nap ugyanarra vitt el
Lám kerek a templom, de mi lesz a hittel
Ha az emberfia a nyaralás alatt
Nem imádja - mint rendesen - az Urat

Azután a kávé Kedves-illata
A gyermekeknek persze csak sütemény
Barackkal bájoló zöldséges kofák
Balatonfüred megannyi tünemény

A szívkórház előtt egy árus állt
Asztaláról világokat kínált
Te azt ígérted, mind enyém lehet
És megvetted nékem első könyvemet

Majd rózsalugasok és öreg fák alatt
Ballagtunk a partra, lesni a sok halat
Hogy vörös kövek közt színezüst hátukon
Csillámot vet a fény - strand felé félúton

A víztükör felett nyári hópihék
A vitorlavásznak: megszámláltam sokat
Hallgattuk mint hoznak hírül hűs habok
Siófok felől sirály-sirámokat

Pancsolás, fröcskölés, az első karcsapás
Bódító illatok: naptej, kürtős kalács
Puhán elomló íze ínyemen
A nyár örök, a nyár végtelen

Az öreg pedig, ha eljött az este
A muskátlis kocsmát rendre felkereste
Hogy egy pohárkával a hegy szép levéből
Igyon, s egyen a hagymás zsíros kenyérből

Párok ringtak el tánczene ütemén
A mólónál, hol Helka és Kelén
Hasít vidáman titok-tajtékokat
Suttogásukkal takar az alkonyat

A lomha busz a Nosztorin át mászott
Hazafelé, ha véget ért a nyár
A kisfiúnak szeme könnyben ázott
Nem volt vigasz, nem volt több napsugár

Mivel a Balatont kitépni szívéből
Mint földjéből a fát, nem lehetett
Apró üvegcsével merített vizéből
S egy éven át őrizte azt az üveget

Aztán az évek sorra elvonultak
Annák jöttek ezüst halak nyomán
Az első csókot Füreden csókolta
Cinkosan mosolygott rajta néhány platán

És a hűtlen évek még tovább vonultak
A Pelso kicsi lett és óriás a világ
Muskátlis teraszon poharak borultak
És menni kellett, az óceánon át

Most itt vagyok megint, alábbhagyott a láz
A gyertyavégek csonkok már csupán
A parton veletek, Révész és Halász
Meg teveled, platán-öregapám

Odavan tizennégy nyaram
Odavan szakállam-hajam
Öregapám is odalett
Az idő üveg, megrepedt

Odavan negyvennégy nyaram
Odavan szakállam-hajam
Az idő üveg, megrepedt
Odavannak az öregek

Két szőke gyermek markolja kezem
Én veled vagyok, ők pedig velem
Az ő mindenségük végtelen
Enyém tiéddel a földbe lenn