Tudat-töredékek


Százmillióból egyként entitás
Két kockán vetett három hatos
Lettem: esendő, szenvedésnek kitett
Teremtőjéhez is hasonlatos
Semmiből szerencsés való-tapasztaló
Zaboláját vesztett szárnyaló hintaló

Mestereim kivert kutyák voltak
Ugatták a sárga seggű holdat

Elhittem Waits-nek a rekedt zenésznek
Hogy nincs ördög
Csak isten van, de részeg
És eljátszotta még ez a zenész
Mit szóba szedni múlt korokban vágyott
Szókratész, Plátón és Arisztotelész
E szépséges, széthulló világot

Te asszony vagy, én férfigyermek-árva
Kívánlak mint szilvát félbe vágva
Mint lédús barackok pulpa-duzzadását
Ennélek, innálak, falnálak epedve
Állcsontomnak csúcsán csillan meg a nedve
Lét kívánja létnek folytatását

Te Úr vagy fent, én játékszer alant
Fegyverem-pajzsom a líra és a lant
Ki üvöltve, sírva, közönnyel vagy könnyel
Rímmel, ritmussal, mimézissel, könyvvel
Vívja, veszíti vagy nyeri a harcot
Isten vagy odafent, hát mutasd az arcod
A szelencét, amelyből előrántani
Támadt kedved engem: Na gyerünk játszani!
Elcsitult már bennem a düh, a kín, a dac
Kedvenc bábod leszek, remélem jól mulatsz…

Kiszáradt egéren rózsaszín macska rág
Műanyag csokrodban vagyok vágott virág
Árvizekkel úszó püffedt tetem-tehén
A pótlónyúlás kihullt hangok helyén

Ha észrevennél, elveszítenél
És te vesznél el, ha megértenélek
Hiányos éned réseiben élek
Éned érthetetlen énekemben él

Elvakart sebedre flastrom-tapasz
Panaszszavadban kaján grimasz
Tiszteletre méltónak pimasz
Őszbe indulónak tavasz

Szárba szökkent öntudat-virág
Belülről tükrözött külvilág
Vagyok