Óda a fröccshöz és egyéb szeszekhez



Vörösmarty alkotta a szót
Jedlik teremté a szódát
A fröccsentéshez erős üveget
Én meg Fröccs, tehozzád az ódát

Mert ittam Krisztus könnyit délen
Nápolyországban a Vezúv lábain
Zöldes abszinttól megrészegültem
Degas és Manet üröm-vásznain

Mussolinit nyeltem a Dóm tér körül
Narancs levére vörösbor rétegül
A Rába mentén nagyvadászokat
Bányavárosokban habzó sört - sokat

Mazsola-édes Mavrodaphnét
(Kizárólag Szerb Antal miatt)
Samos nedűjét Wass Albert okán
Meg fenyőszeszt, ha jött az alkonyat

Mint Stevenson-kalóz, karib vizeken
Hordóból nyakaltam rumot nyakló nélkül
Horgonyt vetettem India partjain:
Poharamban Bombay Sapphire kékül

Skót felföldeken whisky mámorított
Az újvilágban whiskey részegített
Mert hogy arrafelé „e”-vel írják
És isszák a jenki rockzenészek

A Martini Bondnak attribútum
A Long Island Iced Tea-t szesztilalom szülte
Vigaszul az Úr Vlady mellett
Viszockijnak lám a vodkát küldte

A Calvados tiszteletből kellett:
Remarque iránt lángolt kebelemben
Majd Mexikóban a tequilák után
Hány Margueritát megvedeltem!

Ja, hogy Bulgakov nem ezekről írt?
Számít az bármit, drága Mesterem?
Zsírosodik már jobbomon a máj
A háj körbenőtt fáradt testemen

Így jól esik üldögélnem itt
A csárda diófás-árnyas udvarán
Ahová lábam megpihenni vitt
Kettőezer-tizennégy nyarán

Köszönöm az Úrnak minden útjaim
Meg neked harmatos Fröccs örömöm-bánatom
Csopak, Badacsony és Somló nedűi
Hogy ezt az ódát néktek írhatom

Mert elfekszem, mint pálinka az ágyon
Gyümölcs a földön, grappa kávé alatt
Mint megfáradt fiú elégedett lányon
Köszönöm neked Fröccs boldog mámoromat!