A szél és a juhar

Pihenni mész most – szól a szél
Paripám vágtató vihar
Lábam elé borulj juhar
Halálhörgésed hangja kél

Hajtsd meg, hajtsd meg fenyő, te luc
Hatalmam láttán büszke fődet
Elemésztem az erődet
Tenni ellene mit se tudsz

Kemény paliszander, ében
Ostorcsapás-reccsenéssel
Dől elém lassú eséssel
Halhatatlan nincs a létben

Azok vagyunk – szól a juhar
Meglásd: paliszander, ében
Fenyővel együtt a zenében
Élni fog mert élni akar

Testünkből hidak és lelkek
Korpuszok, bordák meg lapok
Csiga, nyak, láb, húrtartó bakok
Amati nyomán életre kelnek

Gyanta, mézga, aranyló balzsam
Lószőr és húrjainknak násza
Menzúrák ember-fohásza
Égre száll megannyi dallam

Boldogság, félelem, harag
Cselló-dalokká csendesülnek
Csodás áfium a fülnek
S a lélek nyugvásban marad

Szolga lész te szél, ostoba
Vándorló fa-létünk dallamát
Hegy-völgyön, óceánon át
Nyerges hátadon viszed tova