Nézd, mivé lettem…

 

Nézd, mivé lettem köztetek
Micsoda ronccsá korcsosultam
Ím vágyok élni elbutultan
Én, a képmásra-teremtetett

Vakultan, süketen, sántán
Vagy múljak inkább, ha nem lehet
Mert Isten-adta lelkemet
Naponta elviszi a sátán

Igaz arcomat eltemettem
Szép szívem furkálja-falja
Féregvilág féreg-legalja
Embertelen: emberré lettem

Lárma van – kínomat nem érted
Nyüzsögnek – csendemet nem kéred
Enyémség – szegénnyé lenni félsz
Bolond vagy – hisz úgy hiszed hogy élsz

Bolond vagy – mondod. Az vagyok
– Röhögnek rajtad, miért hagyod?
Előtted ím meztelen vagyok
Az Úr előtt is meztelen vagyok

Igazak előtt ím igaz vagyok
A látóknak látható vagyok
Könyörülj Uram,
Ezek mind vakok!

Bolond vagy – mondod. Az vagyok
A bolond homlokán ott a jel
Kiégett, fáradt, fegyvert emel
Ha bolondnak mondtok, az vagyok

Elfogyott erőm ellenetek lenni
Szeretni titeket nem lehet
Nézd, mivé lettem köztetek
Ideje menni pihenni