Egy eretnek vallomása

 

Én úgy lettem kárhozott a kereszt jegyében
Hogy Jézus beszédeit hallgattam a réten
Buddhának fülével, és ekképp mind a szavak
Oly tisztán ragyogtak, akár égen a nap

Krisztus szent szívével tanultam a Dharmát
Az égi madarat és a mezők barmát
Felebarátimnak fölébe helyeztem
S őket mint mesterét tanítvány: követtem

Isten házaiban nirvánát kutattam
Ám ha gyenge voltam, az Úrhoz futottam
Nem volt semmilyen tan, amit elvetettem
Csak egy nem sikerült: az embert szeretnem

Gyerünk inkvizítor, lobbanjon a máglya
Lássuk megtisztít-e bármit is a lángja
És ha úgy vélnétek, hogy eléggé nem ég
Szent könyveket reá! Az úgyis mind szemét!

A sok szó, akárcsak én, majd hamuvá leszen
Mind üres magában, így jelentéstelen
S ami társult hozzá, a sok csalfa képzet
Teveled lobban el, ha elér a végzet