Faludy

 

Bilincsvas bokád csupaszán az ékszer
Gúzsba kötnek rozsdás rablánc-szemek
Meghaltál, s lassan ködbe vészel
Mint Villon segge alatt Páris városa
Bölcsek, császárok nagy leltárosa,
Nem hal el fülemben éneked.

Istentelen volt a század, mire jöttél
Földi pokloknak lettél víg bohóca
Zsarnokra, bitangra, zsoldosokra köptél
Humanistának hedonista, filozófusnak túl zsivány
Prédikátornak ateista, és mindünknek fejtetlen talány
Kivert kutya voltál és cirpes kabóca.

Üldöztetések, ráksebes szerelmek
Szépasszonyok, lányok, fülledt férfiórák
Korbács és ütlegek pengették húrjait
Gégédnek, s hulltak nyomában priapuszok, hórák.

S nekünk utánad nem maradt vigasz
Csak zengés és bongás, ludak krúgatása
Rezgésid, melyeknek nincs múlása
És a szó a szádról, mely tiszta és igaz.