Décroissance-csigadal

 

Felépítettem csigaházam
táguló, kalcitos spirálban
meszes hajlékom feltekertem
héjat neveltem, megnöveltem.
Kész a munka és kész a ház is
növésem exponenciális

Felépítettem csiga-hazám
lehetne nagyobb is, az ám!
Egyetlen csavarral palotám
volna! Most épp tizenhatodán
tengetem szűkös életem
Úgy enyém lenne a végtelen!

Meszet még, meszet mirigyem!
Pukkadjon minden irigyem!
Büszke terhemet hadd cipeljem
minden csigalány rám figyeljen
mindenem nőjön, gyarapodjon
hengeres testem vastagodjon!

Zsigerzacskóm! Köpenyszegélyem!
Ne mérjetek már ily szegényen!
Van-e még kalcit, karbonát?
Fújjatok kürtöt, harsonát
hogy hozzám, ti szénsavas meszek!
Növekszem, zabálok, eszek

Pusztítok; mint a rák, felélek
meg nem állíthat semmi lélek
s ha volna más kárán haszon
azt növekvésbe visszaforgatom
Étvágyam, erőm sokasodjék
házam az égig csavarodjék!

Miféle régmúlt géneken
volt meghatározva méretem?
Miféle ósdi kódokon
kanyargott nyálkás nyomdokom?
Ki mondja meg a csigának
hogy vessen véget a spirálnak?!

~~~
Ki mondja meg a bősz bikának
hogy gyöngyös agancsa túl nehéz?
Ki mondja meg a nádmadárnak
hogy fészke súlyos – vízbe vész?
Ki mondja meg a kevésnek:
Jól vagy így, háttal a növésnek!

Ki mondja meg a fakopáncsnak
hogy odva túl mély – elnyeli?
Ki mondja meg bulldogkutyáknak
hogy többé nem tudnak elleni?
Ki mondja végre: Itt a mérték
ami több volt, azt elvetélték

Ki mondja meg a csigának
hogy hírmondója sincs a mésznek?
Ki mondja meg fának, virágnak
hogy ennyi, vége az egésznek?
Ki mondja meg a nyüzsgő rajnak?
Ki mondja meg az emberfajnak?!