Megjegyzések fehér krétával
(W.S. apokrif János-evangéliumához)

 

Krétanyom voltam, letöröltek
fehér poromat leporolták
kezükről, s hogy jelentés voltam
felejtésükkel megtorolták.

Hírhozó voltam, utcaszéli
szavakat szórtam két marokra.
Szép nyelvemet senki nem beszéli
szavamnak nincs virága-bokra.

A világtenger csavargója voltam:
vízpára, permet, tajtékhátú hullám
sötét méhedből e világra folytam
s a világ tenger fényessége hull rám.

Nem láttál és nem zörgettél engem.
Lámpásod-ajtód mindhiába voltam.
Fényemből nyúltál folyondárrá bennem
belőlem nőttél, benned elbotoltam.

Nem láttál és nem zörgettél rajtam.
Ő kérésem szerint elhallgatta munkám.
Te vak voltál, süket – csendben belehaltam
most mégis a világ fényessége hull rám!

Krétapor-fehér szitálásban állok
jelentés alattam, felejtés felettem
köröttem szóból vert ritka vadvirágok.
Lámpás voltam – fényességgé lettem.