Advaita izoláció


Már pőrén állok, mezítlen, ruhátlan
hozzáférhetőn, szigeteletlenül
szemérmetlen kitárulkozásban
hirdetve: Gyertek, nincs titok belül!

Feloldódtam, hogy minden egy legyen
nem értelmeződök már relációban
de megragadtam, mint Ervin a hegyen
egy mondhatatlan, végső izolációban

jajgatva: Gyertek, belül nincs titok!

De létem anyagtalanná lett mint az álom
és nem állnak már rám diagnózisok
verseimet hát inkább kidobálom...

Verseimet most mind kidobálom
és maradok feltárt, közszemlére kitett
ha volt még takarva, azt kibugyolálom
És ti is maradtok mik voltatok: sziget