Tad aham aszmi - Én az vagyok

Én az vagyok, aki megfigyel
Lerajzollak semmicske földi játék:
emitt a fény, amott az árnyék
ez születni készül, az meg éppen halni
És mennyi Barbie! Hűha, mennyi Barbie!
(Én az vagyok, aki megfigyel...)

Én az vagyok, ki ködként van jelen
és csapódik minden nyilvánult alakra
létezőnek látszik egy-egy pillanatra
és szeszélye folytán száz formát felölt
Te jó ég, emitt meg mennyi Ken-jelölt!
(Én az vagyok, ki ködként van jelen...)

Én az vagyok, aki érzékelő
szomjúhozó, zamatra-ízre éhes
vágytól tüzelt, mohó, szenvedélyes
Vagyok mámor nyomán cserkelő csömör
Nézd mennyi hús: nedves, meleg, tömör!
(Én az vagyok, aki érzékelő...)

Én illat vagyok, virágzó akácé
Bomlok és kifeslek, a május mily napos!
Ám hervadásom – lásd – búbánatos
és nyilall akár egy angol akvarell
Nézd mennyi kérdés, és senki sem felel!
(Én illat vagyok, virágzó akácé...)

Én tükör vagyok, téglából csiszolt
ki illúzióknak ád formát és teret
és világodnak is én vagyok keret
Mélységem titok – vonzhat és taszíthat
Mennyi színpad! Anyám, mennyi színpad!
(Én tükör vagyok, téglából csiszolt...)

Én az egy vagyok és annak mása egyben
most épp felhő, illékony égi pára
alakjaimnak – látod – nincs határa
Hol bárány, hol meg pillekönnyű paplan
Jesszus, mennyi bámész, ez felfoghatatlan!
(Én az egy vagyok és annak mása egyben...)

Az idő vagyok, felszínén folyékony
de változatlan bévül, akár a mag
a történetek csak kivül zajlanak
míg érintetlen a nagy integritás
Nézd mennyi álmodó, különvált entitás!
(Az idő vagyok, felszínén folyékony...)

Én utazó vagyok, poggyász nélkül való
egyedül járok, nem kísér semmi szentség
se tévhitek, se dogmák, se száz istenség
akik közül mind egyetlenként igaz
Nézd, mennyi tévút és mennyi álvigasz!
(Én utazó vagyok, poggyász nélkül való...)

Én látó vagyok, mert száműzött a látás
vagyok magányos, könnyű, nyitva álló
kit fal se véd, se kerítés, se háló
oldódni vágyó sok szigetelt között
Mennyi lángban álló önérdek-üldözött!
(Én látó vagyok, mert száműzött a látás...)

Én az vagyok, aki visszavágyik
halászmadár, az égre fényt hozó
Én tudom miként lesz szellemmé a szó
Mennyi tantra, béke és mennyi tér!
Most nézd! A mostban itt a zen – ennyit ér
(Én az vagyok, aki visszavágyik...)