Daruma és a daru


Szárnyalásból elég ennyi
– gondolta a daru – mára
és könnyű tussal vont alakja
alászállt a szamádiját
ott gyakorló Darumára.

Más kérdés, hogy épp a darun
meditált a komor mester
üresedett madár-formán
hordó-forma felsőtesttel
nem gondolva nem-madárra.

Ám kerekded koponyáját
hogy a daru megtapodta
a sok elhányt koncepciót
madárjárta elmegépe 
újra gondolatba fogta.

Sorjázott az origami:
ezer daru hajtogatva,
jelképezett hűség, béke 
eredete jinnek, yangnak
darutánc-tajcsicsuannak.

S hogy a madár hal-ebédje
elfehérült maradékát
fejbúbjára fröccsentette
a mester (mesterhez illőn)
visszaperdült a jelenbe.

Lám, gondolat-teremtette
tusmadár szárnyon repültem,
de visszatértem már a mostba!
(És köntösujjával homlokát
törölte, ahol a daru lefosta.)