Pluviofília


Én szeretem a zápor friss szagát
és vagyok mohóra tágult orrüreg
mikor a kertben a vénült bodzafát
fényesnek mutatja az esővert üveg.

Én csodálom a lassú, lomha paplant
mikor a komor hegyormokon megül
és eldobolja a szóba foghatatlant:
szemerkél, szitál, szívre nehezül.

Én szeretem a béke mélabúját
gőzös páráit tüdőmbe szívni be
ölteni viharvert, ócska, régi gúnyát
szótlanul bámulni nedves semmibe.

Én csodálom, ha minden moccanatlan
a bújt vadak, a néma kőzetek.
A nyüzsgés hiánya mily felfoghatatlan!
Én szeretek távol lenni tőletek.