Kislány a szobornál

 

A kőbe rejtve tényleg mozdulat van? –
kérdezte, és csak ült rózsaszín kalapban
a gyermek, és Isten éppen úgy
benne volt a furcsa pillanatban.

Hát persze! – mondtam. – Hogyha látnád benne
úgy egész biztosan benne lenne.
Kislányoknak felettéb könnyű ez,
próbáld ki gyorsan! Miért ne menne?

Na jó, de most még inkább csak magamban –
nyilvánult a teremtő a hangban,
és akkor és ott szinte hinni mertem
hogy a magam szobrát én is megfaragtam.