Pajzán rubájok - részletek

 

...

Ekképp fanyalodtam rá egy mázsás dánra.
A szerelmet havonta csak egyszer kívánta,
de akkor sem lelt benne túl sok gyönyört.
Nálamnál jobban vágyott a magányra.

Akárhogy fűtöttem, ő csak langyos maradt.
Miként a krumpliszsák, oly hévvel dőlt hanyatt.
Körmömet kínomban tenyerembe vájtam,
de hát mit tehettem? Ettem hideg halat...

Hogy Szúszába értünk, a piacterére
gondoltam kivinném, hátha két tevére
egy félvak arabbal még elcserélhető,
ha ráadás gyanánt meghívom ebédre.

De már kora reggel lelépett a dánom.
Nem leszek folt többé ilyesféle zsákon –
fogadtam, s hogy más szabó varrja,
elhihetik: egy cseppet se bánom.

Tisztelet a kéknek és fehérnek!
Sidi Bou Saidról szóljon most az ének,
bohém illúziók tűnt oázisáról,
mi oly kedves volt Klee és Matisse szemének.

Itt csipkemód súlytalan a rácsvas,
még az agg is szerelemtől lázas.
Szikrázó fehér falakba font kapuk
mindegyike akvamarin-mázas.

Az udvarokban jázminvirág-özön,
bugenvilleák miriádja köszön.
Itt a lét csodája úgy szüremlik át,
mint könnyű füst a fátyolfüggönyön.

Itt minden otthon megszentelt mecset,
mit műgonddal vont a legfelsőbb ecset,
és öröklétnek vésett a nagy véső.
Itt egyszerű szó minden bölcselet.

A futóinda-szár is másképp vet bogot,
az összes kis részlet emberkéz-nyomot
dicsőít; láss kapuív-követ,
vagy kerámiákkal ékes lépcsőfokot.

Tunézia után a Tirrén-tengeren
hajóztunk északnak, közben embertelen
émelykór kínozott, hogy enni se bírtam.
Az éhségtől már kopogott a szemem.

Monte Carlo földjét talpam alatt
érezni volt talán a legszebb pillanat.
A hányás elhagyott, és cseppet se bántam,
hogy minden pénzem a ruletten maradt.

Összejön bőséggel még annyi Marseille-ig,
amiből ott vérmes tündérkékre telik –
gondoltam magamban, és másnap hitelből
ettem Nizzában jó villásreggelit.

Marseille csalódás volt. Egy adag halbelet
vágtak kofák hozzám piac mögött menet,
és a várva várt francia cicák közt
sem akad egyetlen nekem való egyed.

Casablancáig fújtak böjti szelek,
ott vártak rám újabb asszonykegyek
gazdag bazárok, pompás dzsellabák
pazar szőnyegek meg karmazsin fezek.

E város fülledt gyarmatkorba visz.
Klímája olykor rettentő komisz,
mentával ízes enyhítő teája,
és kézről kézre jár a kannabisz.

...

Az elbeszélő költemény teljes terjedelemben letölthető vagy megvásárolható itt.