Eljövök majd
(Danse macabre avagy a Halál hat rubája)

 

Eljövök majd és jöttöm nem jelenti
se arkangyal, se hírnökök, se senki.
Mert múlnia kell minden létezőnek
eljövök majd, és elviszlek pihenni.

Várj lassú álomban! Várj észrevétlenül!
Várd az éji lepkét, hátha válladra ül!
Vagy ne várj. Én ha megtagadsz is, érkezem
és pille léted szárnyammal elrepül.

Csontropogtató kínok közt keress!
Epedve-üvöltve kérd, hogy velem lehess
s ha késlekednék (hisz dolgom számtalan)
ne énreám – önnön magadra vess!

Meglepett légy, ha hirtelen talállak
Ifjú! Erőtől még duzzadnak a vállak?
Légy csecsemő, elaggott múmia –
én megkívánlak, mégis megkívánlak.

Fogadj a boldogság percein kacagva
asszonyölben forrón felfakadva
kupával kezdeben, muzsikaszó mellett
fogadj gyermeked fejét simogatva!

Eljövök majd és nem jelenti senki.
Én eljövök, és jöttöm megteremti
amit e földi lét teremni képtelen.
Eljövök végül zsákodat levenni.