Vallomások

 

Már nem szeretnék bölcset mondani
új eszmékkel bal-jobb hajlani
sem ütni, rúgni, vágni, földre vinni
sem semmiféle istenekben hinni

Csak óvatos, szelíd harapással
nagymacska-mód, kölyök-megfogással
alabástrom nyakszirtedbe marni
mélyen beszívni tarkód illatát
ott ahol bőröd hajadba hajlik át
és illatodba majdnem-belehalni

Nézd kedvesem, a Hold most meglesett
minket. Fénye súlytalan kalligráf-ecset
karcsú bokádnak minden hajlatát
a nagy leskelő azzal vonja meg

A Hold meglesett, a hold pimasz kokott
velünk se volt, mégis gyönyört lopott
és most cinkos mosollyal bújt elő
az ezüst fényű kulcslyuk-leskelő

Mi vissza rá vígan bámulunk
én nem szeretnék semmit mondani

csak vad fejem szótlan meghajtani
vágyom törékeny, mezítlen válladon
A mindenséget hordozod azon!

Eszme, vallás, isten nem érdekel
érzéstelenítve lettem ellenük
Mindenségemet te hordod válladon
és mindenképpen tehozzád érek el