Joie de vivre

 

Én is mint mindenki magáét, megvívtam saját harcaim
s most kissé viharverten állok a lét eltitkolt kudarcain
ám bölcs mosollyal és vidáman köszönöm, már ha van kinek
e kalandot, és miként a fák, állva szeretnék halni meg
úgy dőlni hóra ha itt az óra, messzire hangzó reccsenéssel
fordulni utolsó táncba mámoros, lassú eséssel