Aladár idegen földön

 

Kést és villát egyszerre használsz
Európából jössz, közepéből talán?
faggatta Allison a cigányprímást
a Piano Bár vacsoraasztalán
könyökölve egy kehely ráksaláta
és csokoládéba mártott eprek között
meg-megborzongva az elmúlt éjszakán
bámulva a finom öltönybe öltözött
fiút és a hegedű nyomát a nyakán

Metszett pohárban pezsgő gyöngyözött
de hárman jutottak kettő terítékre
Aladár magánya közéjük költözött
és nem értette az amerikai lány
hogy a bánat, a bú, a rosszkedv mi végre
von árokmély ráncot Aladár homlokán

Nem táplál engem ez az étel
édesanyámtól a füstös langaló
jobban ínyemre volt és bár a bevétel
mint álmodtam olyan, mégsem nekem való
ez a jenki élet, úgy hidd el Allison
ha még soká ringat ez a luxushajó
maradék eszemet egy szálig eliszom
mert orvosságom másutt nem lelhetem
mint a földön, melybe mélyre nyúlik
ezerszer ágazó, százbojtú gyökerem

Nem omlik ínyemen oly lágyan a harmat
mi szőke szirmodon csókom nyomán terem
miként otthon omlott, és nem ád nyugalmat
ha benned éjszakánként a kedvemet lelem
farod nem is kerek, kedvem szerint se reng
idegent szolgálok - ölelek idegent
és hegedűmnek is hamis a sírása
magamnak csak vagyok halványodott mása
süketnémák közé jöttem muzsikálni
bazseválás helyett dollárt kunyerálni

A Piano Bárra ráköszönt az éjfél
és a zsongás lassan lecsendesült
amint Aladár a pódiumra lépett
meghajolt, és fátylas tekintetét
a homályba fúrta, hol félkörökben ült
megannyi jómódú idióta bamba
polgár és rájuk üvöltött:
Na mi kell? Rumba? Szamba?
Valcer, csárlszton, bosszanova, foxtrott?
Mit kívántok tőlem szenilis vén trottyok?
Csárázzak, márázzak, vagy zenéljek néktek?
Gyerünk, mire vártok? Minek örülnétek?
És te is szépöcsém, kapd nyakon a bőgőt
ott mögöttem és tépj a húrokon
egy utolsó duhajt vagy szívszorongatót
ríjunk és ríkassunk együtt derék rokon!
Rózsalevél, repülj rózsalevél
felkap a szél, megint felkap a szél...

A Piano Bárba új vendég érkezett
dús kárpitok közé észrevétlenül
osont,úgy lett úrrá: a döbbenet
és Allisonnal együtt ő is látta
hogy Aladár a nézők közé vágta
a hegedűt és a bár ajtaját
kirúgva irány a tat, rajta hát!
Irány repülni rózsalevél-rokon
tovaszállni tajték-hullámokon
ugorj, repülj, ne félj rózsalevél
elvisz a szél, majd hazavisz szél...