Attilához
(tagadással, csalódva...)

 

vagyunk sokan kik világot kerültünk
a hátunk mögött álló Istenért
kerültünk világot és mit sem ért
hogy semmi-ágra temelléd leültünk

nem hoztam karót sem virágot
e síkra már üres kézzel értem
és Istenért mikor hátranéztem
a bukott angyalok nagyvezíre állt ott

legyőzötten, süketen és sántán
porban matatva, reménytelenül
látnom kellett hogy Isten hátára ül
és diadallal vágtat el a Sátán

az Úré voltam, ám csakis teérted
a reményé lettem, csakis temiattad
hitem jussát jó szívvel kiadtad
és jobb neked hogy e kort meg nem érted