Az ősz Márkóra érkezik

 

Hárskút felől süvöltő szelekkel
szállt alá az ősz és nem érdekelte
hogy lábon áll még itt-ott a vetés
hogy én sem várom, nem érdekelte és
csak hömpölygött hideg lendülettel
sebes térddel, meghorzsolt üleppel
vásott kölökként nyakunkba csörtetett
majd Márkó fölött eltehénkedett

Rozsdás üstökű zabolátlan kamasz
elszállt a nyár, még messze a tavasz
a lombokat te fested újra rőtre
borút borítasz minden délelőttre
és mint Vénusz arcán véraláfutások
nyomasztanak őszi délutánok
ráérősen borzongató esők
verik végig az erdőt, a mezőt

Üzekedni készül a gímbika, böffen
mörcög, barcog, tovaszáll a ködben
mennydörgés módjára vág végig a tájon
bús basszusaival a királyi kánon
hogy aztán aléltan hulljon az avarra
átadva harcterét bőszült vadkanoknak
pézsmával terhes búgató szagoknak
menjenek életre-halálra agyarra

Hanem te rossz suhanc az előadásnak
takarodj a végén, többet ne is lássak
tehozzád hasonló búbánatos arcot!
Kemény fickó szed majd errefelé sarcot
Fagyott a mosolya, szakálla meg jégcsap
és mint a dámvadak kerek farpofája
messziről fehérlik lobonca, ruhája
Hogy itt találjon? Na az kéne még csak!