Apám azt mondta

 

Apám azt mondta beteg a világ
Én legyintettem: fáradt vagy Öreg
Elszítták tán kedvedet az évek
Italok, nők, koporsószögek
És éleslátásra lassú már a szem
Tisztellek, de tévedsz most úgy hiszem

Apám azt mondta: a nyelvem talán
A szokásosnál lassabban forog
Ám szemfehérem máig makulátlan
Elmémet csak csiszolták a borok
Hogy gyümölcs teremjék apádnak szaván
Édes fiam kellhet vagy negyven év
Mert gondolatjaid még gőg veri gúzsba
És homályt von terád az ifjonti hév

Apám az évekkel egyre csendesebb lett
Nem ágált, nem érvelt, nem vitatkozott
Nem érdekelte már az üldözött vagyon
Csak ritkán beszélt, akkor békességről
A világtól ő is beteg lett nagyon
Aztán egy szó nélkül lefordult a székről