Nembutál

 

Mondja csak Doktor Úr, van Önnél Nembutál?
Vagy a kegyes halál embernek nem dukál?
Mondja csak Doktor Úr, van Önnek kutyája?
Meddig viselné el, hogy szenvedni látja?
Joggal dönthetünk-e állatélet felől
Ha nincs menekvésünk saját kínunk elől?
Mondja csak Doktor Úr, ha szülőanyja kérné
A pentobarbitált akkor tán kimérné?
Kérdem én Doktor Úr, forog-e a gyomra
Mikor a tagadást felettem kimondja
A bűztől mit áraszt élve-rothadásom
És nedveim foltja e ravatal-ágyon?
A bőröm pergamen, kínom súlyos átok
Én immár élni nem csupán múlni vágyok
És a megváltást sem Istentől remélem
Egy kevés Nembutált ha szabadna kérnem...
Víz és kötél riaszt, a gyengeség gátol
Irtózok a vonat kattogó zajától
Félelemmel bénít a tátongó mélység
És szén-monoxidtól halni sincs reménység
Nem lehetne kérem, hogy méltón, hogy lágyan
Családom körében, csendben itt az ágyban
Ünnepélyesen, tán egy pohár borral
Nem lúgtól és savtól felvérzett gyomorral
Nem lehetne mégis Doktor Úr, ha kérem
Hogy egy kis Nembutált fecskendezne nékem?
Vagy a békés búcsú embernek nem dukál?
Mondja csak Doktor Úr, van Önnél Nembutál?