Márkói este

 

Hegyektől ölelt apró kis falum
Megint úgy osont rajtad át az este
Mintha csellón játszott dal volnál csupán
S az időnek nem is lenne teste

A lankán lustán elhevert az alkony
Kéklő fenyők gyantás mámorában
Finom páraként peregtem magam
Mint tegnapi esők emléke a mában