Hommage á H.D. Thoreau

 

Elkufárkodtuk létünk negyedét
Testvér, hogy vadásznunk többé ne kelljen
Bogyót marokszám gyűjtenünk ne kelljen
Bömbölő medvére mennünk ne kelljen
És szarvasínnal öltött ruhánkon
A gyors zápor által ne verjen

És hogy az erdőknek csikorgó telét
Meg ne szenvedjük, börtön-hazát
Raktunk magunknak, és rabigát
Vettünk nyakunkba, és horgonyt a rögbe
Önként vetettünk:
Eltékozoltuk életünk felét

Testvér! A létünk háromnegyedét
Odavetettük egy marék melegért
És most furfangos-sebes masinákon
Rohanhatunk – mert nincs idő –
oda, ahonnét a szökött lét nyomán
Nyughatatlanul kell rohannunk tova

Testvérem, mondd: Hová tűnt az élet?
Hová a vadak pézsma-illata?
A bogyó rothad, pedig be sem érett
Hová lett a friss zápor szaga?
És hol van mondd, mindennek az ára?
Hiába keresem Testvérem, hiába…

Ujjaink közül elszökött a lét
Csalfa ábrándért tékozoltuk el
Kufár a vágy, markolt mindenért
Szabott időnkkel fizettünk mindenért
A tűnt szabadság könnyet morzsol el
Mikor az orvos széttárja kezét