Földhöz csapom a poharat

 

Pimpó ütötte boromat!
Földhöz csapom a poharat
Robbanjék ezer szilánkra
Áldott-szép harmóniája
odavan és a telt savak
marnak, mint álságos szavak

Nem cseppen nektár e pohárból
Mely vesszőt gyöngyöz hát a mámor?
Mely fürtön teremnek dús, kerek
nedvekkel bájoló szőlőszemek?
És pohárfalon a gót ablakok
kinek hoznak részeg holnapot?

Gyümölcs illata, hordó tölgye
Szép hazám napsütötte völgye
És te is, vén kurva világ
Szemen köptetek cimborák!
Ám folyok tovább miként a bor teszi
Még akkor is, ha pimpó mérgezi

De elébb biz’ isten földhöz csapom
a poharat, s a szűzfehér falon
lássam bíborát szétfröccsenni
Esküszöm, hogy le nem mossa semmi!
És úgy megyek békével tovább
Igya a rosseb más borát…