Igor és az algyői busz

 

Agár volt, rettenet makacs
szökdösős, kényes és tolvaj is
aki mástól csirkét, libát
orzott, és nyulat meg gidát
űzött a rónaságon át

Selyem szőre mint ökörnyál
úszott mögötte a szélben
amint rohant. Nem is: repült
ősi vad hajszák hevében
Agár volt: finnyás és hamis

Dongaboltos mellkasában
kifogyhatatlan volt a szusz
A vér lüktetett vékonyában
Gyors volt, de még gyorsabb a busz
így halt meg Algyő határában

Nyulakat űzött akkor is
Hűlt nyomán dühöngve jártam
Híttam füttyökkel, szép szavakkal
mindhiába; és alkonyatkor
rátaláltam az út porában

Teste még lágy volt és meleg
s a karcsú-szép koponyából
nyíl-suhanású koponyából
élettelen üveggolyóként
türemkedtek borostyán szemek

Igor kutyámat vállra vettem
úgy mentem bénán a pusztaságba
Nyakamon kutyabél sárja
Mellemen kutyavér-patak
Igor kutyámat eltemettem

Igor kutyámat eltemettem
éjjel a hideg hold alatt
Jobbik részemet eltemettem
Agár-énemet eltemettem
éjjel a hideg hold alatt

...
Oszló dögbe hemperegni
emberek agyára menni
rávizelni minden fára
csak szabadon, csak vadászva
szolgává sohase lenni...