Disztichontalan

 

Dicsérjétek, mint ősi hont a lant
Az új költőt, a disztichontalant
A szabadon szájaló szárnyalót
A kötött formák földjén hontalant

Néki a hangsúlyos verselés
Ülepen sajgó gonosz kelés
Pentameter hosszúságra vonja
Kínpadán az időmértékelés

Bokorrímet körbeforgó táncok
Vidítnák, de homlokán a ráncok
Árokmélyek, hisz korbáccsal verik
Anapesztus-fejű asszonáncok

Sokalltuk jambusból a hatodfelest
Tán ezért történt, hogy öt-hat felest
Eresztettünk két kancsó bor után
Míg rímeinkre ráborult az est

És hagytuk, hogy a vén diófa teste
Árnyékát a bőrkötésre vesse
S a széleket mint régi korvinákon
A bűvös éj aranyfüsttel metssze

A borharmatos poharak során
Rég holt poéták ültek tort a mán
Szapphóval incselt a huncut Alkaiosz
Háfiz és Rúmi járt Omar Hajjám nyomán

Én Faludyval pertuztam posztumusz
Hajnal felé, hogy elment mind a busz
Míg rubáiokkal bájolt el az álom
És pár mámoros hendekaszillabusz