Belekövültem a jelen talajába

 

A világ köröttünk bár haladni látszik
lényegét tekintve egy helyben áll
Mi hanyatlunk
így mozdul előre a moccanatlan
velünk csalfa illúzió játszik

Belekövültem a jelen talajába
s ha jövő századok bozontos szakállú
hanyagul öltözött régész-bölcsei
porladó csontjaim majd előkaparják
és könnyű ecsetek csiklandoznak ott
hol egykor izom feszült és hús tapadt
elmondhatják:
Ritka faj hevert lábunk alatt
Különcködő és módfelett ostoba
alkalmazkodásra teljesen képtelen
Csodálható-e rendelt pusztulása
hogy elbánt véle a történelem?

Belém kövült a fosszilis közöny
már rég nem bántom a bohócokat
ám ettől bohóc nem lettem magam
és lábatlanok futóversenyéhez
szárnyas sarumban bírónak nem állok
Belém nem marnak igaztalan vádak
mert annak tudását kaptam vigaszul
hogy mívelje bár milliárdnyi ember
a hazugság attól meg nem igazul

Teljesedni vágyó szabad verssorokra
kövülhet rá úgy a múlt szarkofágja
mit alkaioszi strófák, meg nyolcadfelek
és homéroszi hexameterek ércéből
vertek ó korok a mára
miként e földtől és fajtól idegen
kötött formájú önmagam kövült
bele a jelen talajába