A Ponte Sisto alatt

 

Rómába úgy folyt be a délután
Oly észrevétlen lomhán félszegen
Azúrkék volt az ég és végtelen
Tán abból libbent elébünk sután

Ujjunk az örök város pulzusán
A Ponte Sisto alatt részegen
Borokon, nőkön, kövek közt réseken
Merengtünk ülve egy felborult kukán

Jó fél éve már hogy fedél helyett
Az ég ült rajtunk és rossz kalapunkba
Lírát a talján csak nagy ritkán vetett

Pármai sonka nem járt a hasunkba
Ám szabadok voltunk mindenek felett
És bor is került mindig poharunkba